Mai világunkban azt lehet tapasztalni, hogy elidegenedünk egymástól, nem becsüljük egymást, és a környezetünkben található élőlényeket sem. Egyik nagy kedvencem Peter Orban akinek csodálatos gondolatait szeretném veletek megosztani. Az idézett fejezet A rejtett valóság című könyvben található. Az ötödik utazás az Állatok és növények címet viseli. Ez tulajdonképpen egy vezetett meditáció amiből mindenki annyit ért meg, amennyire a jelenlegi fejlettségi szintjén szüksége van.

"Az emberek sokféle módon kerülnek újra és újra érintkezésbe a növényekkel és az állatokkal. A növények és az állatok az embert szolgálják, ez létük értelme. Három különböző módon szolgálják az embert, és a mai utazásunk során ezel a háromféle móddal fogunk megismerkedni. A növények és az állatok a testünket, lelkünket és a szellemünket szolgálják. Kezdjük a legegyszerűbb formánál, a testünknél. MInden amit magunkhoz veszünk, minden amire a testünknek a túléléshez szüksége van, ismét csak egy másik test. Csak egy test tud fenntartani egy másik testet. Az élet csak az életből táplálkozhat. Könyörtelen törvény működik az életünkben. Ahhoz, hogy fenntartsuk az életünket, meg kell semmisítenünk, egy másik életet. Vagy az állatok testét kell magunkhoz vennünk, vagy a növények testét. Ehhez azonban meg kell semmisítenünk egy másik életet. Akár vegetáriánus vagy, akár makrobiotikus vagy, meg kell semisítened egy élő szervezetet vagy ha csak magvakat eszel, megakadályozod az élet kialakulását. 

Egy életforma felépülése megköveteli egy másik életforma pusztulását. Ez törvény, és e törvény alól csakis úgy mentesülhetsz ha vállalod az éhhalált. Természetesen megválaszthatod hogy magasan szervezett életformákat akarsz megsemmisíteni, tehát például egy tehenet, vagy megelégedsz a meglehetősen alacsony szintű élettel és így csak algával és szójával táplálkozol. Miután azonban az alga és a szója is szervezett életet hordot magában így csak a síkot változtattad meg, de maga a téma tartalma ugyanaz marad. Nem tusz kibújni a törvény alól. 

Igen, nem is kell kibújnod a törvény alól. Ez a bűnödnek törvénye, amellyel így szembesülsz, és akkor sem menekülhetsz el, ha vegetáriánus vagy. Kisbaba korodban, az édesanyád - vagy egy tehén - tejével táplálkozol, és ezért nem tartozol e törvény hatálya alá. Itt, és csakis itt még nem pusztítassz el élő testet. Itt, és csakis itt még abból az egyetlen anyagból táplálkozol, amely nem az élet megsemmisítése és nem is az élet megakadályozása révén jön létre. A zabpehelynél és a répalénél azonban már te is e törvény hatálya alá esel. És a törvény szerint életnek kell pusztulnia érted, tehát másoknak kell feláldozniuk a testüket, érted. Mások a testüket adják azért, hogy élhess. Ez az állatokkal és a növényekkel való találkozásod első módja. Feltétlenül szükségesek, nélkülük nem vagy életképes.

Az állatokkal és növényekkel való találkozásod második típusa egészen másfajta. Nem annyira kényszerítő erejű mint az első, legelábbis az első pillantásra. Az állatok és növények itt is téged szolgálnak, de nem a testedet, hanem a lelkedet. Minden virág, amelyet az út szélén látsz, minden szobanövény, melyet a lakásodban tartassz, minden kutya amely megugat, minden macska amely a lábadhoz símulva dorombol, ezt a törvényt teljesíti be. Igen ez is törvény, és így hangzik: legalább egyszer az életedben egy állatnak vagy növénynek szolgálnia kell a lelkedet. A hangsúly a legalább szón van, mert néhány embernél több száz vagy több ezer ilyen találkozásról van szó.

.Ezt sohasem lehet elkerülni egyetlen életben sem. Aszerint tehát, hogy hol állsz éppen, több vagy kevesebb ilyen találkozásra kerül sor. Szinte az órát is be lehetne állítani ennek alapján. Amikor egy állat vagy egy növény keresztezi az utadat, a lelkednek mindig fel kell emelkednie. Ilyenkor a napfényre kell emelkedjék a lelkednek egy része amely addig számodra láthatatlanul a sötétben rejtőzött. "Szerzek néki segítő társat, hozzá illőt- mondta az Úr. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa minek nevezze azokat, mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak a neve." Azért teremtette őket, hogy segítsenek az embernek a tökéletessé válás hosszú útján.

Így lép be az életedbe néha több, néha kevesebb állat és növény.Amit különösen ki kell itt emelnünk: a gyermekkorod állatait és növényeit is egyben. Hatalmas mágikus erővel rendelkeznek, ami nem azt jelenti, hogy jelenlegi macskádban nincs meg ez az erő,. Nála azonban amellyel nap mint nap együtt élsz, nehezebben fogod felismerni ezt a hatást. A találkozások második típusában tehát az állatoknak és a növényeknek az a szerepük, hogy meggyógyítsák a lelkedet. Ezért vannak itt. Ebben rejlik hatalmas erejük. 

A találkozások harmadik tipusához tartoznak végül azok az állatok, amelyek az első pillantásra kellemetlennek és undorítónak tűnnek.A férgek, kukacok, dongók, legyek, kígyók, pókok, skorpiók, minden hosszú lábú, páncélos, kitines csápos vagy fullánkos állat, minden ami nyüzsög, mászik kúszik, és kígyózik. Ezek veszélyes állatok. Nem azért, mert a valóságos hatásuk (pl. méreg, amelyet magukban hordoznak) annyira veszélyes lenne, hanem azért, mert olyan területen vannak otthon, ahonnan a lelki erők kiindulnak benned. És ezek az erők az energiáikkal messze túlmutatnak az eddigi két területen. Ez a démonok birodalma a lelked mélyén. És jajj annak, aki nem tudja, mit kell tennie, Nem fogunk leszállni ebbe a birodalomba, csak némi ízelítőt kapunk belőle, miközben szembesülünk a birodalom őrzőjével, a köszöbének az őrével.

Ez a harmadik birodalom végső soron a gyógyítás birodalma, tehát csak innen kiindulva következhet be valódi gyógyulás. Még ha nem itt születik is meg, de mégis innen indul ki, és ezért minden gyógyítás egyben szellemi gyógyítás. Most már tudod, hogy három terület van és háromféle módon kerülhetsz érintkezésbe az állatokkal ésa növényekkel. És most mind a három területen a felszínre fogjuk hozni a már régóta bennünk élő tapasztalatokat, még akkor is, ha a harmadik birodalomba nem fogunk belépni.

Most helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed, és lélegezz mélyen, be és ki. Már tudod, hogy a belégzés mélységet hoz, a kilégzés pedig ellazulást. Azt is tudod, hogy minden lélegzetvétellel egyre mélyebbre sodródhatsz az ellazultságba, a nyugalomba és egyre mélyebbre süllyedhetsz belső világodban. Most ezt folytasd egy ideig. Mélyen belégzel, majd mélyen kilégzel.

És mikozben tovább lélegzel, mélyen be és ki, el fogok magyarázni neked egy különleges légzéstechnikát, amelyre mostmár megértél. Az agyunkban van egy szerkezet, amely megőrizte a teljes evolóció tapasztalatát. Talán már sejted, hogy te magad is egy sor különböző létezési formán haladtál végig. Egyszer már te magad is voltál egy sor különböző élőlény, amely benépestíi ezt a földbolygót, és ma fel fogod fedezni, hogy még mindig magadban hordozod ezeket a tapasztalatokat. Az élet egész fejlődése, minden létforma kitörölhetetlenül hátrahagyta lenyomatát az agyadban. Az agynak abban a részében őrzöd ezeket az emlékeket amelyet az anatómiában agytörzsnek neveznek. Ez a szerkezet ott található a koponyádban, ahol általában vége a hajnak, hátul lent a nyakszirtednél.

És hogy most életre kelthesd az agynak ezt az evolúciótörténeti részét, egyenletesen és mélyen lélegzel. Belégzel egészen ennek az agytörzsnek a belsejébe. Mélyen belégzel, annyira mélyre, hogy elsőként a hal alakjában megélt múltad emlékei élednek fel benned. Lassan, a lélegzeted segítségével megérezheted, hogy milyen halnak lenni, Milyen végtelen nyugalommal és könnyedséggel jár együtt, hogy lassan, a vízben sodródva mozogsz a világodban. Azt is érzed, hogy milyen testrészekkel vagy képes irányváltoztatásra a vízben.

De nem maradsz itt tovább, hanem a lélegzeted segítségével tovább haladsz az élet történetében. Ismét egészen könnyedén belélegzel ebbe az agyrészbe és most kétéltűnek látod magad. Egy olyan állatnak, amely félig a vízben félig a szárazföldön él. Nehézkes vagy, súlyos, és vastag a bőröd. A lélegzeted ismét tovább visz, a hüllők állapotába. Itt már elsősorban a szárazföldön élsz, és egyre ritkábbá válnak a kitérők a vízbe. Páncélt viselsz. 

Most pedig a lélegzeted áramlása tovább visz egy korai négylábú lény emlékezetszerkezetébe. Talán farkas, talán sakál, egy gyors négylábú állat. Emlékképek merülnek fel, talán gyorsan futsz, és közben elhalad melletted egy táj. Emlékfoszlányok suhannak el. Tovább lélegzel. Méylen és könnyedén belélegzel az agytörzsbe. Az utad tovább vezet az élet történetén keresztül, egészen az újabb időkbe. 

Még mindig állat vagy, de a környezetedben most már megjelennek az emberek is. Azok a kétlábú lények, akikkel hamarosan össze fog kötni a történeted. A képek egyre egyértelműbbé válnak, és most egy állat vagy az ember közvetlen környezetében. Meg vagy kötve, körülötted pedig emberek mozognak. Valamiféle ünnepet ülnek, és te, bár állat vagy, valamiképpen mégis ennek a nagy ünnepnek a középpontjában állsz. Zenélnek, dobok szólnak, az emberek táncolnak, fények égnek. Az emberek feszültek és izgatottak, de emelkedett hangulatban vannak. 

Teljesen belélegzed magad ebbe a környezetbe. És most megjelenik előtted az egyik ember. Furcsán van öltözve, és nagy kést tart a kezében. Elengedi a kötelékeidet, kiszabadít arról a helyről, ahova oda kötöttek, és most részletesen végignézed, hogy mi történik veled. A képek lassan elhalványulnak. Tovább lélegzel, Évszázadok telnek el, te még mindig állat vagy, nagy és erős állat. Ezúttal sok más állattal ész együtt.

Nyugtalanság támad közöttetek, emberek jelennek meg. Az emberek egy adott irányba terelnek benneteket. Nagyon durván bánnak veled és a töbi állatal. Tompa, hangos kiáltásokat hallasz, és most azt is érzed, hogy ezek az ordítások részben saját magadból származnak. Mindezeken kívül a sötétség és erőszak légköre vesz körül, és a levegőben a vér édeskés szagát érzed. Ismeretlen érzést veszel észre a szívedben, amelynek a neve: félelem. Az emberek kegyetlenül hajtanak előre benneteket, egy megadott irányba, egy házba. Most végignézed, hogy mi történik ebben a házban. Nézd meg nagyon alaposan.

A képek elhaléványulnak, visszahúzódnak. A lélegzeted ismét tovább visz, végig a hatalmas távlatokon, az időn és téren át, mélyen a lét középpontjába. Miután így keresztül siklottál a téren és időn, ismét belemerülsz a jelenlegi életedbe. Az életednek egy olyan eseményébe, amelyről egészen pontos emlékképeket őrzöl magadban. Képek arról, amit megéltél egy állattal, amely nagyon közel került hozzád.

Talán gyermekkorodban történt, vagy talán csak néhány évvel ezelőtt. Magadat látod. A lelked belső világában most megjelenik egy állat, amellyel mély kapcsolat kötött össze. Az állat egyre élesebben látszik, a lélegzeted megrajzolja a körvonalait. Rád tekint. A szemével egészen a szíved mélyére néz. A nevén nevezed. Azon a néven, amelyen egész életében szólítottad. A teste nevén, A nevén szólítod. Beszélsz az állattal, amely a lényed belsejében megjelent a szemed előtt. És ismét felmerül előtted minden kép, amely azt  mutatja, milyen szálak kötnek ehhez az állathoz. Lehetséges, hogy ezek az emlékek, amelyeket a lélegzeted a szemed elé sodor nagyon elszomorítanak. Egy ideig átadod magad ennek az állatnak, és a felelevenedett emlékeidnek.

Most az állat el fog hagyni téged. Talán meghal, vagy elviszik az állatorvoshoz, vagy valami más módon eltűnik a környezetedből. De mielőtt az állat elhagyja az életedet, képzeld el még egyszer az utolsó pillanatot. Közvetlenül azelőtt, hogy elveszítitek egymást, ott állsz az állattal szemben.A szemébe nézel, és azt mondod neki.  

Kérlek, áruld el az igazi nevededet. Segíts abban, hogy megtudhassan az igazi nevedet. Az állat megmondja az igazi nevét. Miután megmondta valódi nevét, megérinted a homlokát, és búcsúzóul a csakis számodra igazi, valódi nevén nevezed. Aztán a képek visszahúzódnak. Ismét lemerülsz az idő hatalmas örvényébe. 

A lélegzeted biztonságosan visz tovább időn és téren keresztül, Mélyen, könnyedén lélegzel, és végül egy szokatlan tájba lélegzed bele magadat. Olyan tájba, amely teljesen az idő határain kívül fekszik. Erre a tájra csak az lép be, aki már ismeri az idő és tér titkát, és így tudja, hogy a szellemnek és az időnek semmi közük nincs egymáshoz. Azt is tudja, hogy a szellemnek és a térnek szontén semmi közük egymáshoz. Aki már tudja, hogy a lélek képei, a fájdalom, a félelem, a remény, a szenvedés képei nem valóságos képek, Itt ezen a tájon nem érvényesek. Itt az idő pókhálóvá zsugorodott, olyan fonallá, amelyet egy kézmozdulattal félre lehet söpörni. 

Most egy hatalmas, kőből épült dóm közepén állsz, egy régi, teljesen dísztelen templom kupolája alatt. Úgy tűnik, mintha a templom egész hatalmas kupolája amely alatt állsz, fekete márványból lenne. A hatalmas kupola alatt a földön, középen észre veszel egy kiemelkedést. Olyan, mint egy sötét keresztelőmedence, de sokkal nagyobb. Közelebb lépsz, és látod, hogy az óriási keresztelő medencében valami sötét massza van. Nagyjából akkora, mint egy ember ökle. Közelebb lépsz a medencéhez, és körülbelül egy méterre tőle megállsz. 

Tudod, hogy itt a keresztelőmedence alatt van a szellem birodalmának a bejárata. Oda csak olyanok léphetnek be, akik már magukba fogadták az élet és a halál titkát. Nem fogsz átlépni a kapuján. Egyméternyire a keresztelőmedencétől megállsz. Félhomály uralkodik itt, szinte sötétség. Ez a rémálmaid birodalmának bejárata, de nem lépsz be oda. Megállsz, és vársz.

Egy idő múlva, ami itt lent nem érvényes, fentről a kupola közepéből kék fénysugár ragyog be. A kék fénypászma pontosan a hatalmas keresztelőmedence közepén fekvő sötét masszára világít. És azt is látod, hogy a fény hatására  ez a massza rövid idő múlva mozogni kezd. Mélyedések jelennek meg rajta. Hólyagok duzzadnak rajta, a massza növekszik. Még formátlan, de egyre nagyobbá válik. Szokatlan hangok hallatszanak a belsejéből. Tompa zúgás, sistergés és mormogás. A massza mostanra egy krumpliszsákhoz hasonlít, és egyre nagyobbra nől.

Kitüremkedések mélyedések, sarkok jelennek meg rajta az éles kék fény hatására. A hangok, melyeket kiad egyre erőteljesebbé válnak. Mostmár akkora, mint egy ember. Tovább nől, és ugyanolyan arányban a zajok is egyre hangosabbakká válnak. Egyre fenyegetőbb, néhány helyen kiszaktja a burkot, és a kiáltások, a dühös ordítások egyre hangosabbá válnak. Az alak, most kétszer akkora, mint egy ember. Egy óriás. És azokon a helyeken, ahol felszakadt a burok, észre veszed, hogy a lényt láncok borítják. Meg van kötözve.

És most egy utolsó rángó mozdulattal a hatalmas lény teljesen megszabadul védőburkától. Erős láncok tartják fogva, hozzá van kötözve a keresztelőmedencéhez.És közben a lény fülsiketítően üvölt. Magán kívül van a félelemtől és a dühről. Most megnézed a maga teljes nagyságában. Alaposan megszemléled az alakját. Félelmedben néhány lépést hátráltál, mert attól tartasz, hogy közelebb jön hozzád. De a félelmed alaptalan, nem tudja elhagyni a helyét. csak féktelen üvöltése ér el hozzád, és úgy tűnik, hogy az ordításából keletkező szévihar szinte hátradob a helyedről. Védekezően magad elé tartod a karodat, hogy távol tartsd magadtól az ordítást, és ne sodorjon el a vihar.,

De továbbra is nézed. A démon, most teljes mértékben jelen van. Erős vágy él benned, hogy egyszerűen elszaladj, és kimenekülj a hatalmas dómból. De azt is tudod, hogy ez a szokásos reakció, és a normális reakció nem segít neked. mert most megérted, hogy ez a démon, mint minden más démon is, nem valahol a külvilágban él, hanem benned. Sehová nem tudsz menekülni, mert mindenhová magaddal viszed. Hiszen a te lényed belsejében él. Ezért most elgondolkodsz.

Ha már nem tudsz elmenekülni előle, ha nem tudsz elszaladni, akkor egyszerűen megváltoztatod az irányt. Ahelyett, hogy még nagyobb távolságot tartanál kettőtök között, csökkented a távolságot. Egészen közel mész hozzá. Előre nyújtod a jobb kezed, teljesen kinyitod a tenyered, mintha a nap fénye ellen védekeznél, és lassan elindulsz felé. A zaj azonban hangosabbá válik, A tajtékzó démon dühe fokozódik, és egyre hevesebben rázza a láncait. A szeme szikrát szór a dühtől, és a rombolási vágytól. Bár a dühöngő óriás által keltett szévihar fokozódik, te mégis közelebb mész. És minél közelebb mész, annál inkább érzed: nem akarja. Nem akarja, hogy közelebb menj hozzá. 

Az ordítása még erősebbé válik. És még valamit egészen tisztán érzel: a düh, a lárma, a gyilkos ordítozás mögött ott lapul valami egészen más. A démon fél. Nem mész közelebb. És lassan az üvöltés is megváltozik, egy sebzett állat panaszos, fájdalmas vonyításába megy át. Érzed a fájdalmat, a félelmet, a kétségbeesést. Még közelebb mész. A kezed, most már csak egy testnyire van a démontól. És most teljesen egyértelműen érzed, hogy szeretne elmenekülni. Szétfoszlott a dühe, a démon most már csak egy fájdalmak által kínzott lény, aki az életéért küzd. Lehet, hogy részvétet érzel vele szemben, mert érzed, hogy minél közelebb mész, annál közelebb jön a pusztulása is. A szívedet megrendíti a halálra sebzett lény fájdalma.

De még nem fejezted be a feladatodat. A kiterjesztett kezeddel mindjárt meg fogod érinteni a démont. Erőt veszel magadon ehhez az utolsó mozdulathoz. Bármilyen legyen is a démon reakciója, amikor megérzi, hogy már nem riadsz vissza ettől az utolsó lépéstől, meg fogod érinteni. És abban a pillanatban, amikor megérinted, el kell pusztulnia. Tudja, hogy összefog esni a teste, majd eloszlik, és nem marad más a hatalmas keresztelőmedence alján, csak egy apró kis állat. Egy csúszómászó. Egy apró észrevehetetlen csúszómászó.

És most megérinted a démont. Megnézed, milyen állat maradt a medencében. Ettől az álattól mindig féltél, és undorodtál. Most pedig felemeled. A jobb kezedbe veszed. És a bal kezeddel lassan végig símítod a hátát. Gyengéden simogatod, Ez az állat mától kezdve a legnagyobb szövetségesed lesz., Mindig is hatalmas szövetségesed volt, a lelked szövetségese, de mindig ellenségnek tekintetted. Most lényed egy részévé vált, Hozzád tartozik. Most ismét visszahelyezed a keresztelőmedencébe a kis állatot. Továbbra is őrzi annak a birodalomnak a küszöbét, amelyből ma egy kis ízelítőt kaptál. Pontosan megjegyzed ennek az állatnak az alakát., majd megfordusz. 

Ismét az agyad belső területére irányítod a lélegzetedet, De ezúttal nem az agytörzs régi területére, hanem az agyad elülső részére, közvetlenül a homlokod mögött. És így ismét visszalélegzed magad az idő és tér tudatos területére. Éberséget, frissességet és nyugalmat lélegzel az agyad központjába. A tested és a tagjaid lassan öntudatra ébrednek, Frissesség áramlik keresztül rajtuk. Kinyújtózol, megmozgatod a tagjaidat, és egyre éberebbé válsz. Amikor elegendő éberséget érzel magadban, lassan kinyitod a szemed. Ismét itt vagy, az itt és most birodalmában. Teljesen itt vagy. És ismét teljesen felébredtél"

Forrás: Peter Orbán: A rejtett valóság - bevezetés az ezoterikus gondolkodásba.

.